Régebben az anyagaimból akkora darabokat vágtam ki, amekkora éppen az adott munkához kellett. Pl ha egy 5x15 cm-s téglalap vagy egy kisebb háromszög kellett, akkor csak ennyit vágtam le. A vége az lett ennek a darabolós útnak, hogy az anyagszélek ementáli sajtra emlékeztettek és a hajtogatás rémálommá vált.. Ezen változtatandó az utóbbi időben a teljes anyagszélességből levágom a megfelelő szélességű,nagyságú csíkomat. Így mindig téglalapom vagy négyzetem marad. A levágott rész kerül darabolásra.A maradékokat nem rakom vissza a nagy darabhoz, hanem külön gyűjtögetem.(Eddig színek szerint, befőttes üvegben voltak). Persze ennek is vannak hátulütői, mert így szem előtt vannak a maradékok és mindig az a kényszer él bennem, hogy fel kell dolgozni ezeket.
Most is így jártam. A kávés anyagaim csíkjait , kisebb darabjait napok óta csak ide-oda rakosgattam.
Már a múlt héten nekiláttam a feldolgozásnak.Végül egészen sokféle apróság készült:
Neszesszerek, háromrekeszes pénztárca, szemüvegtok, sminkes/tolltartó
Szeretek olyan szetteket varrni, amikor egy motívum sok dolgon megjelenik. Mindenből csak egy van, mégis mind egy kicsit más.
Ez nagyon klassz lett!
VálaszTörlésNálam ugyanez a helyzet. A takarómhoz 5,5 négyzetek kellenek, így sok csíkom van nekem is megmaradva. Igaz az enyémek még csak várnak a sorsukra, de egyszer majd ezt is megcsinálom. Korábban a csíkokat felvágtam még négyzetekre, így ezekből is van egy csomó.
VálaszTörlés