Kényszerszünet 2

Ezeket is még tavasszal és nyár elején varrtam. A pulcsifilcesítési őrületemből maradt egy nagy doboznyi gyapjú pulóver. Ezek úgy összementek, hogy táskának kicsik, de még viszonylag nagy felület kinyerhető volt belőlük:

Varrtam füzetborítókat A5 és A6 méretben:

nesziket:

kulcstartókat:

Színenként:

Táskák kicsit más stílusban..

.. de még mindig pulóverekből. Illetve három gyapjúsál is áldozatául esett  a táskamániámnak.

Pulóvertakaró

Amikor elkezdtem gyapjúpulóverekre vadászni a használtruha boltokban, néhány olyan darabra is akadtam, amiről tudtam, hogy nem fogom filcesíteni, hanem, ha lehet lebontom fonalnak. Az első ilyen nagyméretű pulcsi ujjának sikeres felgombolyítása után döbbentem rá arra, hogyha  az eleje és háta részét csak a karöltőig fejtem vissza, jó nagy darab kötött téglalapot kapok. (Akkora volt a pulóver, hogy szerintem mind az öten belefértünk volna) Innen már jött az ötlet, hogy takarót fogok összeállítani a többi darabból. Sajnos, annyi hiba csúszott a számításomba, hogy két pulóver kevés lett, a lebontott ujjakat újrakötöttem, és a fonalas zacskó mélyén lapuló gyapjúfonalakból kiegészítve lett egy méretes takaró.

A kék darabok egy kardigán részei voltak. A bal alsó sarokban a zsebet is meghagytam.  Hátlapoztam flanellel, mert elég szúrós a takaró. Kicsit hupplis itt-ott, de most nem is törekedtem a pontosságra, csak egy gyors meleg takaróra vágytam.

(Kell varrnom-kötnöm  még egyet, mert amikor kész lett a lányom lecsapott rá, hogy neki pont ilyen kell.)