Hátizsák

Lányom egy nagy hátizsákot kért tőlem. Akkorát, amibe a dossziéi, könyvei beleférnek. Csoport találkozónkon láttam Gina hátizsákját. Mivel a lányomnak is nagyon tetszett, megbeszéltük, hogy a fazon jó lesz, csak jóval nagyobb méretű kellene. Gina inspirációja alapján hatalmas zsák készült:

Hátizsák

Nyáron voltam a mártoni táborban, de a lépés úgy alakult, hogy két nap, pont a hátizsák varrásakor nem voltam ott. Nagyon tetszett a táska,  és a csoportunkban másoknak is, így meghívtuk  Szente Györgyit, hogy tanítsa meg nekünk.
 A hátizsák lehajtó része shadow trapuntó technikával készült.  Mivel korábban már varrtam ilyen technikával munkákat és sikerült az organzába belevágnom, elhatároztam, hogy most a mintát nem az organzára, hanem a fedlapra fogom varrni. Így is jól működött a dolog. A vastag anyagválasztás miatt a hátizsák füle hevederből készült.

A hosszú hallgatás és nemvarrás oka a költözésünk volt. Igazi traumát jelentett, amikor megláttam az új helyen egy kupacba felhalmozva  a varrócuccaimat. (Ha életem végéig semmit sem vennék, csak a most meglévő dolgaimat használnám, valószínűleg még az unokáim is tudnának varrni, hímezni kötni stb... a készletemből.)

Szóval mély, komoly elhatározásra jutottam: addig nem kerülhet be új anyag, míg a meglévő készlet fele el nem fogy.  A hátizsák a feldolgozás első darabja. Találtam 5 m szatén  ferdepántot (legalább 10 éves), ezzel szegtem el a megfelelő részeket.

A maradék összetűzött szendvicsből neszesszereket varrtam ( a ferdepántból 5cm maradt, ami most már a kukában végezte ).

A ginkgo leveles neszi shadow trapuntó technikával készült, a fehér rátétesre sizixszel kivágott virágokat, a harmadikra gombokat, az utolsóra filcesített pukcsikból kivágott virágokat varrtam.