A múlt héten különös érzés fogott el: hiányzik a babavarrás. Nem is emlékszem pontosan, hogy mikor fejeztem be az utolsó babámat. Számomra egy baba megvarrása misztikum. Megformálni a fejet, alakot adni a testnek, sok-sok órát foglalkozni vele, mire elkészül .Sokat segít nekem,ha közben még arra a gyermekre is tudok gondolni, akinek készül, titkon remélve, hogy barát, minden titkok tudója lesz. Van egy nagy dobozom, ami csak a babáké. Mindegyik külön betakargatva várja, hogy új játszótársa lehessen valakinek.
Ahogy a gondolat ,érzés megfogalmazódott, felhívott egy kedves régi ismerősöm, hogy varrnék-e babát a legkisebb lányának?
Megérzés, az éterben szálló gondolatok? Tökéletes időzítés. Tehát ez Eszter babája így született:
Ha már elkezdtem, varrtam társakat a várakozás idejére:
Utoljára együtt a három grácia:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése