A hátizsák lehajtó része shadow trapuntó technikával készült. Mivel korábban már varrtam ilyen technikával munkákat és sikerült az organzába belevágnom, elhatároztam, hogy most a mintát nem az organzára, hanem a fedlapra fogom varrni. Így is jól működött a dolog. A vastag anyagválasztás miatt a hátizsák füle hevederből készült.
A hosszú hallgatás és nemvarrás oka a költözésünk volt. Igazi traumát jelentett, amikor megláttam az új helyen egy kupacba felhalmozva a varrócuccaimat. (Ha életem végéig semmit sem vennék, csak a most meglévő dolgaimat használnám, valószínűleg még az unokáim is tudnának varrni, hímezni kötni stb... a készletemből.)
Szóval mély, komoly elhatározásra jutottam: addig nem kerülhet be új anyag, míg a meglévő készlet fele el nem fogy. A hátizsák a feldolgozás első darabja. Találtam 5 m szatén ferdepántot (legalább 10 éves), ezzel szegtem el a megfelelő részeket.
A maradék összetűzött szendvicsből neszesszereket varrtam ( a ferdepántból 5cm maradt, ami most már a kukában végezte ).
A ginkgo leveles neszi shadow trapuntó technikával készült, a fehér rátétesre sizixszel kivágott virágokat, a harmadikra gombokat, az utolsóra filcesített pukcsikból kivágott virágokat varrtam.
Szépek, mint mindig! De hát ezt várja a szakvezetés. :-)
VálaszTörlésTünde, pont ilyen elhatározásra jutottam én is a hétvégén, pedig itt költözés sem volt, csak egy szimpla (nagyobb) rendrakás. Így, hogy fűtési szezon van, az ilyen 5 centis (és annál kisebb) darabok biza a kéményen kijutva végezték/végzik. :-)
Anyagokból meg már boltot nyithatnék, úgyhogy moratóriumot hirdettem. :-)