Szent Katalin Kolostor:
Meg kell vallanom, hogy Peruról nem sokat tudtam. Sok-sok keresgélés és kutakodás után a gondolataim az Inka ösvény körül forogtak, mígnem véletlenül az egyik útleírásban erre a képre akadtam:
A színek egyből elvarázsoltak és elkezdtem tovább keresgélni, most már a Santa Catalina Monasterio címet beírva. Szebbnél-szebb fotókat találtam. Ami igazán megragadott, az az, hogy ez egy kolostor , ahol a falakon a narancssárga( korall), kék és a fehér színek dominálnak. A kolostor falai között gyönyörű belső terek,szökőkutak, utcák, kápolnák találhatók. Város a városban.
Végül arra jutottam, hogy egy árkádos képet fogok varrni, amin mind a három szín megjelenik.
A képről először egy ceruzarajzot készítettem, majd kétoldalas vetexre felrajzoltam a részeket. Saját festésű textileket használtam. Festettem korall és jó sok kék textilt. Mivel nem igazán tudom, hogy ez a kék milyen árnyalat, két színnel is próbálkoztam: Királykékkel és enciánkékkel. Kb 3 m megfestése után feladtam a küzdelmet és a legvilágosabb és kicsit sötétebb királykék anyagot találtam felhasználhatónak. Még felragasztás előtt a kivágott részek:
Majd ragasztás és végül a tűzés következett.
Hátoldala:
A kolostort Arequipa-ban, 1579-ben kezdték el építeni, Maria de Guzman nevű gazdag özvegy vagyonából, negyven évvel a város alapítása után. Ezekben az időkben az volt a szokás a spanyol családokban, hogy minden másodszülött fiút vagy lányt az egyház szolgálatára szenteltek. Ebbe a kolostorba kizárólag gazdag, spanyol nőket vettek fel, akik szolgálókat és 25 vagyontárgyat hozhattak magukkal. Ezen felül minden család "hozományt" is adott a szolgálathoz. Az apácák ezekben az években igen gazdag körülmények között éltek, mígnem 1871-ben IX Pius Pápa Josefa Cadena, nővért külde Arequipa-ba rendet tenni. A nővér hazaküldte Európába a gazdag apácákat, a rabszolgákat és szolgákat szabadon engedte, felkínálva nekik , hogy maradhatnak a kolostorban mint apácák, illetve választhatják a polgári életet.
A kolostor az évszázadok alatt egyre bővült, míg elérte a 20000 négyzetméter nagyságot. Volt idő, amikor a falai között 450 ember élt, harmaduk apáca, a többi kiszolgáló személyzet.
A kolostort a várostól magas fal választotta el, míg a sivatag felé nyitva maradt. Az épületek a közelben található fehér vulkanikus kőzetből épültek. A kolostor a kezdetektől, a világtól teljesen elzártan működött. Ennek köszönhető, hogy a látogató mintegy 400 évet repülhet vissza az időben, amikor a kolostor utcáit járja.
Az 1960-as években két földrengés is megrázta az épületeket. Ennek a helyreállítási költségei miatt és amiatt, hogy az 1970-es években a perui kormány arra kötelezte az apácákat , hogy az áramot és a folyóvizet vezessék be, úgy döntöttek, (a már szegény közösséget alkotó apácák), hogy megnyitják a kolostort a látogatók előtt, és bevételekből fedezik a munkálatokat.
(Jelenleg a terület északi részén élnek apácák.)
Nagyon jó lett. Nekem még a tűzés hátravan, de ez szuper lett. már aggódtam mert senki sem tett fel semmit. De most már megnyugodtam.
VálaszTörlésEz nagyon szép lett!
VálaszTörlésSzerintem is nagyon szép, csak az a baj, hogy a Kulturaquiltes blogon nincs rajta, szerintem irnod kéne Ildinek, mert a beirás jogát meg kell adnia, gondolom én, mert korábban nem voltál résztvevő. Különben nagyon klassz a kép.
VálaszTörlés