Takaró pulcsiból 2

I sewed a blanket from sweaters. Last year I bought  many wool sweaters to make them felted. But unfortunately I coudn't make that. I realised, some of them was made from special wool, some from chasmere, some from moher. Then I searched on internet, how these yarns are made. I learnt that the wool is made of sheep hair, moher and cashmir are made of goat hair and the angora is made of rabbit hair.
I cut from them 9,5 ", 6,5"and  5" squares and some 3,5" x 6,5" rectangulars. I fitted them together with zikk-zakk stitchings, and added a hand-dyed backside. I finished it with blanket stitch.  I used 6 pullovers. The finished meaure is 130 cm x 200cm.


Volt egy nagy doboznyi olyan pulcsim, amit nem sikerült filcesítenem. Jobban megnéztem a bevarrt címkéket és bár volt köztük 100% gyapjú pulóver is, a többi  angóra és kasmír pulóver volt. Régebben sose tűnődtem el azon, hogy milyen eredetűek ezek  a fonalak, megelégedtem azzal, hogy természetes szálak.
Meglepődtem a kutakodásom eredményén. Most már tudom, hogy a moher és a kasmír kecskeszőr,  az angóra nyúlszőr.
Mivel ezekből a pulóverekből nem akartam táskát varrni, takaró lett belőlük. Kb 6db pulóvert használtam fel (volt egy ujj egy másik varrásból és egy pulóvernek az elejét ki kellett dobni, annyi lyuk volt rajta). Először 9,5x9,5 inches, 6,5x6,5 inches és 3,5x3,5 inches négyzeteket vágtam ki és néhány 3,5x 6,5 inches téglalapot.
Cikk-cakk varrással rögzítettem egymáshoz a darabokat.

Bár egy nagyon finom tapintású takaró lett, mégis hátlapoztam, hogy ne nyúljon meg a használat közben.
A hátlapja saját festésű flanel:

A takarót pelenkaöltéssel szegtem körbe. Kész mérete 130 cm x 200cm.

Pulóvertakaró

Amikor elkezdtem gyapjúpulóverekre vadászni a használtruha boltokban, néhány olyan darabra is akadtam, amiről tudtam, hogy nem fogom filcesíteni, hanem, ha lehet lebontom fonalnak. Az első ilyen nagyméretű pulcsi ujjának sikeres felgombolyítása után döbbentem rá arra, hogyha  az eleje és háta részét csak a karöltőig fejtem vissza, jó nagy darab kötött téglalapot kapok. (Akkora volt a pulóver, hogy szerintem mind az öten belefértünk volna) Innen már jött az ötlet, hogy takarót fogok összeállítani a többi darabból. Sajnos, annyi hiba csúszott a számításomba, hogy két pulóver kevés lett, a lebontott ujjakat újrakötöttem, és a fonalas zacskó mélyén lapuló gyapjúfonalakból kiegészítve lett egy méretes takaró.

A kék darabok egy kardigán részei voltak. A bal alsó sarokban a zsebet is meghagytam.  Hátlapoztam flanellel, mert elég szúrós a takaró. Kicsit hupplis itt-ott, de most nem is törekedtem a pontosságra, csak egy gyors meleg takaróra vágytam.

(Kell varrnom-kötnöm  még egyet, mert amikor kész lett a lányom lecsapott rá, hogy neki pont ilyen kell.)

Peru:Szent Katalin Kolostor

Ez az első alkalom , hogy bemutathatom a Kultúraquiltek csapatában az első quiltemet.
 Szent Katalin Kolostor:

Meg kell vallanom, hogy Peruról nem sokat tudtam. Sok-sok keresgélés és kutakodás után a gondolataim az Inka ösvény körül forogtak, mígnem véletlenül az egyik útleírásban erre a képre akadtam:

forrás: http://www.123rf.com/photo_6838511_santa-catalina-convent-arequipa-peru.html

A színek egyből elvarázsoltak és elkezdtem tovább keresgélni, most már a Santa Catalina Monasterio címet beírva. Szebbnél-szebb fotókat találtam. Ami igazán megragadott, az az, hogy ez egy kolostor , ahol a falakon a narancssárga( korall), kék és a fehér színek dominálnak. A kolostor falai között gyönyörű belső terek,szökőkutak, utcák, kápolnák találhatók. Város a városban.
Végül arra jutottam, hogy egy árkádos képet fogok varrni, amin mind a három szín megjelenik.

 forrás:http://www.flickr.com/photos/pedrosz/1864756935/

A képről először egy ceruzarajzot készítettem, majd kétoldalas vetexre felrajzoltam a részeket. Saját festésű textileket használtam. Festettem korall és jó sok kék textilt. Mivel nem igazán tudom, hogy ez a kék milyen árnyalat, két színnel is próbálkoztam: Királykékkel és enciánkékkel. Kb 3 m megfestése után feladtam a küzdelmet és a legvilágosabb és kicsit sötétebb királykék anyagot találtam felhasználhatónak. Még felragasztás előtt a kivágott részek:

Majd ragasztás és végül a tűzés következett.

Hátoldala:

A kolostort  Arequipa-ban, 1579-ben kezdték el építeni, Maria de Guzman nevű gazdag özvegy vagyonából, negyven évvel a város  alapítása után.  Ezekben az időkben az volt a szokás a spanyol családokban, hogy minden másodszülött fiút vagy lányt az egyház szolgálatára szenteltek. Ebbe a kolostorba kizárólag gazdag, spanyol nőket vettek fel, akik szolgálókat és 25 vagyontárgyat hozhattak magukkal. Ezen felül minden család "hozományt" is adott a szolgálathoz. Az apácák ezekben az években igen gazdag körülmények között éltek, mígnem 1871-ben IX Pius Pápa Josefa Cadena, nővért külde Arequipa-ba rendet tenni. A nővér hazaküldte Európába a gazdag apácákat, a rabszolgákat és szolgákat szabadon engedte, felkínálva nekik , hogy maradhatnak a kolostorban mint apácák,  illetve választhatják a polgári életet.
A kolostor az évszázadok alatt egyre bővült, míg elérte a 20000 négyzetméter nagyságot. Volt idő, amikor a falai között 450 ember élt, harmaduk apáca, a többi kiszolgáló személyzet.
A kolostort a várostól magas fal választotta el, míg a sivatag felé nyitva maradt. Az épületek a közelben található fehér vulkanikus kőzetből épültek. A kolostor a kezdetektől, a világtól teljesen elzártan működött. Ennek köszönhető, hogy a látogató mintegy 400 évet repülhet vissza az időben, amikor a kolostor utcáit járja.
Az 1960-as években két földrengés is megrázta az épületeket. Ennek a helyreállítási költségei miatt és amiatt, hogy az 1970-es években a perui kormány arra kötelezte az apácákat , hogy az áramot és a folyóvizet vezessék be, úgy döntöttek, (a már szegény közösséget alkotó apácák), hogy megnyitják a kolostort a látogatók előtt, és bevételekből fedezik a munkálatokat.
 (Jelenleg a terület északi részén élnek apácák.)

Az ötödik nap

Egyre kisebb fecnik kerültek ki  a farmeres zsákomból. Az eredeti táskát Tatabányán varrtam egy nyári táborban. Egy kicsit átalakítottam a szabásmintát: bevarrt alja helyett meghosszabbítottam a szabásmintát, és abból alakítottam ki a talprészt, és cippzárt is varrtam a táskába:

Ennek a táskának nagyon tetszik a fazonja, biztosan varrok még hasonlót.


Az öt táska együtt:

Meg kell mondanom, hogy maradéktalanul nem tudtam megvalósítani a tervemet: a farmeres zsákból eltűntek ugyan a nagyobb darabok és nadrágszárak, de maradt jó sok fecni, darabka.

Még mindig táska

Az eredeti tervem az volt, hogy csak csíkokból fogom megvarrni ezt a farmertáskát. Az összeállításkor feladtam  ez eredeti elképzelésemet, és a táska alját szürke egyszínű vastagabb vászonból varrtam meg. Míg az első változat túl "sok" volt , ez a második meg túl egyszerűre sikerül, ezért egy vékonyabb bársony- és egy szélesebb szaténszalag is került  az alsó részre.

Más megvilágításban:

Harmadik nap

Mivel elfogytak a páros nadrágszárak, a nagyobb farmer darabok felhasználásába kezdtem. 18cmx18cm -s négyzetekből és 21cm-s befogójú háromszögekből készül ez a pakolós táska. A virágokat filcesített gyapjúpulcsiból vágtam ki.

Második nap

Az előző napi kifordítható táskával két kis problémám volt: az egyik, hogy kicsinek találtam a pakolós rész űrtartalmát, a másik, hogy a fogó része nem volt elég bő. Ezért az eredeti szabásmintát a fülénél meghosszabbítottam 6 cm-rel, a táska "testét" pedig hosszában 4 cm-rel eltoltam. Az oldalvarrás vonalait kicsit az új mintához igazítottam. Kívülre és belülre is került megint egy-egy bevarrt, cippzáros zseb.
Mivel ez a táska is egy farmernadrág két levágott szárából készült, de ezeken a szárakon még dísztűzés sem volt, valami kívánkozott  rá díszítésként. Így kerültek a tegnapi ingből és táskából maradt kerek foltok ennek a táskának az elejére:

 Belülről:

Az egyik zseb:

Sajnos a páros nadrágszáraim elfogytak. Csak páratlanok maradtak.  Kiszabtam azokból is egy táskára valót, de nem tetszett a kétféle farmer együtt, így más sorsuk lesz. Folyt köv.

Öt nap, öt táska

A két ünnep között itthon voltunk, pihentünk. Persze minden családtag a  maga módján. Én varrtam.
 A farmeres zsákomat szerettem volna eltüntetni, ezért táskákat kezdtem varrni.
Bemelegítésként egy kívül-belül hordható táskát varrtam.  A bélése férjem egy régi kord inge lett.

Sajnos nem látszik rendesen, de az ing zsebét meghagytam,mobil tartónak talán jó lesz.

 Mivel ez a táska nyitott, és nem volt ötletem olyan cipzáros megoldásra, ami kifordított állapotban is működne, inkább varrtam 2 cipzáros bevarrt zsebet, egyet kívülre, egyet belülre.

 Az eredeti szabásminta itt található.