Remélem csak a meleg miatt voltam ma ilyen szétszórt:
kértek tőlem nemrég két táskát: egy kéket és egy nyers-barnás változatot. Most még egy táskát készítettem, de a kérés most az volt, hogy inkább barna legyen. Megvarrtam a táska alját, nem is néztem meg a szabásmintát, mert azt gondoltam, emlékszem mindenre.A szabásnál kiderült, hogy mégsem:
Talán nem látszik ,de 10 cm-rel keskenyebbre varrtam. Le is tűztem. Ha nem lett volna sürgős, itt félretettem volna az egészet. De újra elölről minden, szabás, varrás, tűzés. (Közben még az elején rájöttem, hogy a sötétbarna anyag nem lesz elég. Szerencsére volt készleten másik barna.)
Már azt hittem kész, amikor kiderült, hogy nem lehet összehúzni a cipzárt:
Már láttam lelki szemeim előtt, ahogy bontok estig, amikor bevillant, hogy a méteres cipzárra hogyan lehet felhúzni a kocsit. Gondoltam egy próbát megér: levágtam a fémes részt, szétnyitottam a cipzárt, kitekertem a gubancot és visszahúztam a kocsit. Tökéletes lett. Annyira, de annyira örültem a megoldásnak.
Végül mégiscsak elkészült ma a táska:
...és szuper lett!!!! :) Hja, vannak ilyen napok. ...és szerencsére olyanok is, amikor nem tudunk hibázni! :)
VálaszTörlés