Ennek a takarónak a története is hasonlít a legtöbb takaróm történetéhez. Rengeteg festett maradékom volt. Kidobni nem akartam őket, így elkezdődött a fecnik feldolgozása. Minden blokkot narancs négyzettel vagy téglalappal kezdtem. Szépen gyűltek a blokkok az évek alatt. Annyi engedményt tettem magamnak, hogy nem csak négyzeteket varrtam, hanem csak az egyik oldal hosszát fixáltam, (9,5") és a másik oldalt olyan hosszúra varrtam, amennyi anyagom éppen volt.
Mikor úgy éreztem, hogy egy takaróra való blokk kész van, elkezdtem kirakosgatni őket. Kiderült, hogy még nincs elég és a lányom mikor meglátta, hogy mi készül, megkért, hogy varrjak ebből egy dupla ágytakarót a franciaágyára. Lassan-lassan összegyűltek a blokkok. ( Persze festeni is kellett még a hajrában. :) )
Először karácsonyra szerettem volna befejezni, aztán a farsangi szünetre, aztán a húsvéti szünetre... Halasztódott volna még egy darabig, ha a csoportunk kiállítása nem adott volna elég ösztönző erőt a befejezésre.
Kész mérete :250cmx260cm
A hátlapba megint belevarrtam az összes maradékot.
Fantasztikus munka! Gyönyörű lett :)
VálaszTörlésAnnyira felnézek rád amiatt, hogy mindig az aprókból óriásit alkotsz!
VálaszTörlésAnnyira felnézek rád amiatt, hogy mindig az aprókból óriásit alkotsz!
VálaszTörlés